Here we go...egy sztori kiskoromból...Békásmegyeren laktunk. Anyu leküldött vásárolni én meg a hazafelé úton (durván 500 méter) elköltöttem az összes visszajárót. Maoamra és Balistora, mert akkor még lehetett kapni. Azóta nem sok minden változott. Bemegyek a Tescoba, Arénába (vagy bárhova) és minden hülyeséget megveszek. Mojito és egyéb más ízesítésű méregdrága ásványvíz, ugyanaz a póló 3! különböző színben, 4et fizet 5öt kap bármi...és még meg sem említettem a tornacipőkhöz való beteges vonzalmamat. A mai napig emlékszem az első sírva kikönyörgött kék-pink nike csodára...valami ott törhetett el nálam.
Szóval ez így nem mehet tovább. Egyrészt válság van, másrészt ha így haladok nemhogy Thaiföldre nem utazom el decemberben, de még Leányfalura se nagyon. Szóval változtatni kell az életmódomon, mert maradjunk annyiban, hogy anyagilag és fizikálisan is megterhelő nyaram volt, pont rámfér, hogy visszafogjam magam.
Tervkészítésben mindig is jó voltam, végrehajtásban már kevésbé, ezért találtam ki, hogy blogot írok. Talán a nyilvánosság elég kényszerítő erő lesz ahhoz, hogy tartsam magam ahhoz amit kitaláltam. Nade mit is találtam ki...nos...nem sokat, inkább csak a keretet:
-kevesebbet/okosabban költöm a pénzem
-sokat sportolok/egészségessebben élek
-összeszedem magam és újra boldog nyúl leszek.
Easy-peasy, nem?
Szóval, szurkoljatok nekem is kis barátaim és nevessetek velem a nyomoromon még akkor is, ha én nem nevetek!
