A nyúl megpróbálja

nagyon rég nem írtam és ennek az volt az oka, hogy viszonylag jókislány voltam. semmi kirívó ufótámadás és rosszalkodás... unalmas, betegeskedős tavasz volt ez, nade sebaj...itt a nyár...hurrá!!!

a múlt héten már voltak jelek, hogy itt vannak, de mostmár egészen biztos, hogy az ufók itt töltik a nyarat Magyarországon. olyanok ők, mint a keletnémet turisták voltak. mindenki utálta őket mégis tele volt velük a Balaton.

az van, hogy a baj mindig akkor történik mikor rozét iszom, pedig nem is szeretem. múltkor a cinetripen is.... jó, nem számítva azt a pár hektoliter jégert amit még ráküldtem, de most még csak ez sem történt. szóval a tegnap este szomorú mérlege:

-elfogyasztott rozék száma: sok

-elfogyasztott vacsora száma : nem sok

-elküldött részeg smsek száma: asszem 3 (nem merem megnézni)

-összezúzott biciklik száma: 1

-összetört nyulak száma: 0 (a bicikli álló helyzetben dőlt el, én nem voltam rajta)

-reggel "betegen" ébredő nyulak száma: 1

megtanulhatnám már, hogy a fogyókúra és az alkohol nem barátok. lehet ezt kéne magamra tetováltatnom, nem csipős-savanyú levest japánul

az ufókon kívül sajnos, a nyári szauna-effekt is megérkezett a bolgárkertészbe. bátran állíthatom, hogy nincs rosszabb, mint 42 fokban, izzadtságban úszva, lüktető fejfájásra ébredni. úgyis mondhatnám kurva szar (pardon my French).

amúgy ma kezdődik a foci VB ami több, mint nyugtalanító, mert a 4 évvel ezelőtti világbajnokságon és a legutóbbi EB-n is szörnyűségek történtek a nyúlmagánéletemben. remélem a sorminta nem folytatódik és belovagol a herceg a fehér lovon vagy legalábbis nem vágtázik keresztül rajtam.

Hajrá Anglia, hajrá Cesc Fabregas, hajrá nyúl!!!

Idén még nem írtam semmi. Vádoljátok ti is Zét aki azt mondta, hogy amíg ilyen blogot írok úgysem lesz pasim. Nos… blog nélkül sincs, úgyhogy úgy döntöttem újra írok. Különben is a tegnap este megér egy posztot. Kicsit nehezen megy a  gépelés, mert azt hiszem még egy picit részeg vagyok. 12:45 van és a fejemben van egy másik fej ami ki akar jönni, remegek és reszketek, a monitort alig látom. Cinetripen voltam. Aki ismer engem az most felhördül és biztos azt hiszi, hogy fegyverrel kényszerítettek, hogy odamenjek. Hát nem. Saját akaratomból raktam a fejem a guilottine alá… magam sem hiszem el. Mondanom se kell, hogy egy fiú van a dologban, de nagyon meglepődnék, ha ezek után lenne belőle valami. Az egész este szürreális volt. Én-fürdőruhában-elektronikus zenére-táncolok. Megvan ez? Hát az a nagy baj, hogy nekem sincs, mert sajnos megittam az egész cinetrippet kínomban. Bor+jéger+gintonik+vodkanarancs. Szevasz! Csoda, hogy nem fulladtam meg. Szeretnék regényt írni  a tegnap estértől, de sajnos egy ponton túl nagyon homályos, hogy mik történtek ami azért is jó, mert 4:18kor hívtam taxit és 10körül már a Rudasban voltunk. Bátran kijelenthetem, hogy egy hibátlan ufótámadás résztvevője voltam tegnap és, ha minden igaz én magam szóltam nekik, hogy jöjjenek értem. Hogy valami részlettel is szolgáljak elmondanám, hogy elképesztően bizarr dolog ez az egész. A meleg medence hangulatát nagyjából a Parfüm című film végén zajló orgiához tudnám hasonlítani. Arról meg  inkább jobb nem is beszélni, hogy hogy mutathattam, ahogy atomrészegen fürdőruhában ugrálok. Csak abban reménykedhetem, hogy a többiek is ugyanolyan részegek voltak, mint én és ők sem emlékeznek semmire. Na mindegy. Örülök, hogy elmentem, de most nagyon nem jó. Kint esik a hó,  ölni tudnék egy vajas-párizsis zsömléért, de csak négykézláb tudok közlekedni.  Oh jaj.  És most, hogy Eszter elmesélte, hogy mit műveltem disszidálni is akarok. Kurva ufók!

Az utóbbi 5 nap statisztikája:

Jóga: 5(!!!)

Elfogyasztott alkoholegységek száma: 0 (a sportfröccs az nem alkoholos ital, mint közismert)

Ufótámadás: 0

Sajátkezüleg megtisztított mosogató lefolyó: 1

És ez most printszkrín és küldöm is Anyáéknak.

Cserébe innentől kezdve nem vállalok felelősséget magamért vasárnapig. Jobb előre szólni, hogy ne érjen senkit meglepetés.

PS: az előbb meggugliztam, hogy hogyan kell leereszteni a mélyhűtőt. Biztosra megyek.

Nem tudok túllépni a tényen, hogy idén a Mikulás nem hozott még egy összeszáradt Mozart golyót sem. Három oka lehet ennek:

1. harmincon túl nem jár ajándék
2. rossz kisnyúl voltam (simán lehet, de hol a virgács?)
3. a Mikulás benézett az ablakon majd visszafordult a kupleráj miatt.

Szerintem a harmadik, ugyanis azt a megfigyelést tettem, hogy a hétközben elfogyasztott alkoholegységek száma egyenes arányban van a hétvégére odahaza kialakuló ősrobbanás-szerű káosszal. Sajnos lassan muszáj lesz rászánnom magam egy takarítás projectre, mert reggel 25 percbe telt míg megtaláltam a kedvenc pólómat és kényszerűségből merőkanállal kellett ennem tegnap a salátát. Azt szokták mondani, hogy a lakás nagyban tükrözi a benne lakó  testi és lelki állapotát...nos elmondanám, hogy minden lefolyóm tökre el van dugulva és ebből mindenki szépen vonja le a megfelelő következtetést.  Életemben először a hűtőt is le kell engednem, mert véletlenül nyitva hagytam a felső részét amiben a fagyasztott meggy felolvadt/kifolyt/lefolyt/rászáradt. Csinos, takaros és pont úgy néz ki, mint mikor a disznóvágás után csupa vér minden.  Egyébként is megmernék rá esküdni, hogy a zöldségtartóban lakik valami élőlény.

A hét statisztikája

Szuperolcsón vételezett nagyon csúnya onicsuka: 1 pár

Jóga:4

Bebaszásba torkolló igyunk meg munka után egy teát. 2

Zombi üzemmódban végigszendvedett munkanap: 2

Szemetesben landolt hétvége: 1

Nagyon ügyes és az a baj, hogy az ünnepek közeledtével ez csak rosszabb lesz. „Ooooh hát olyan régen találkoztunk, fussunk össze egy pohár valamire még mielőtt elutazol!”- ez a fedősztori, jaj-jaj nagyon észnél kell lenni. Megnéztem ma a naptáramat és, ha nem csinálom okosan szombatra tuti kell egy új máj. És akkor még nem is beszéltem az ügyfeles karácsonyi ebédekről amik ritkán vannak jó hatással az ember sziluettjére. Nehéz az élet.

Lassan itt az évvége, így el kell kezdeni összeírni az 2010-es fogadalmakat. A héten ezeket írtam a listához:

1. MINDIG veszek parkolójegyet és, ha mégsem, akkor legalább a büntetést befizetem elsőre
2. Elkezdek spórolni (tényleg)
3. Megírom a szakdolgozatom (végre)
4. Hetente 1x elmosogatok
5.  

(Az utolsót mágikus tintával írtam.)

Vasárnap reggeli életkép: kinyitom a szemem és az orromtól két centire felfedezek egy érintetlen gyrost az ágyban. Upsz. Ez sosem jelent jót. Felültem, de nem kellett volna, mert úgy szédültem, mint a dög,  ennél már csak a térdemben érzett fájdalom volt a rosszabb. Kibicegtem a fürdőbe és megállapítottam, hogy elég nagy hiba volt levágni a saját frufrum, cserébe a sminkemet lemosták az ufók mielőtt ágybadugtak. Rendes tőlük. A ruhámat viszont összehajthatták volna rendesebben is:

Gyorsan  megnéztem a telefonom. Csak taxit hívtam, semmi hiányzol-szeretlek-kívánlak-gyere haza sms… még a végén rendes nyúl válik belőlem, gondoltam egészen addig amíg  el nem olvastam, hogy mivel szemeteltem össze a facebook-ot lefekvés előtt. Bravó! Sikerült elkövetni a nem vacsorázás klasszikus hibáját, még az a szerencse, hogy csak jégert ittam, mondjuk abból egy hordónyit. A pólóm állapotából ítélve sajna meg is fürödtem benne.

Nagyszerű este volt amúgy, tiszára régi kálvinos-csacsás. Ibolya presszó, 45 négyzetméteren 5000 ember, pofátlanul szar kiszolgálás, fiúvécében pisilés, jó zene, sok táncolás. Foltokban emlékszem még mindenféle random emberekre akiknek csupa hülyeséget hordtam össze és ha mákom van ők sem fognak rám emlékezni, mint ahogy én se rájuk. Vicces amúgy, hogy egyes barátaimat még nekem kell felvilágosítanom hogy mit műveltek picsarészegen. Vak vezet világtalant.

A magánéletemért remegve aggódóknak  sajnos semmi jó hírrel nem tudok szolgálni, bár két „hódításom” is volt az este folyamán  Az egyes számú egy 83as születésű, mocsokrészeg törpe. Birka szerint két centivel magasabb volt, mint én, de szerintem a vállamig se ért, mindegy. Szegény elől egész este menekültem, aztán egyszercsak eltűnt, arra tippelek, hogy elájult egy sarokban. A kettes számúnak semmi testi fogyatékossága nem volt, cserébe expressz sebességgel vált köddé abban a pillanatban mikor tudtára adtam, hogy nem megyek vele haza, erősítvén ezzel a minden faszi a sátán szülöttje tétel igazságát.

A hét mérlege tragikus:

Jóga:2

Hastánc:1

Futás:0

Ebola:1

Elköltött pénzegységek száma: csilliárd

Ufótámadás:1

Büntetésből százszor leírom Niszi barátom ma reggeli jószándékú tanítását miszerint:

Az alkohol az méreg, neked nemsokára szülinapod lesz, hmmm...belépsz a 32-be, a legjobb évek egy fiatal nőnek, csakhogy a test mar nem a régi, ami az alkohol lebontását illeti. 

A mai bejegyzésnek több apropója is van: 

1. El kell indítanom a visszaszámlálást, mivel pontosan egy hónap van már csak hátra a nagy utazásig. Ezúton is üzenem mindenkinek, hogy: nyenyenyenyenye!!!!
2. Ma reggel jógán találkoztam egy barátnőmmel aki elmesélte, hogy vasárnap(!) egy buliban  találkozott egy svéd(!) vadászpilótával(!), aki meghívta egy thaiföldi(!) utazásra és jővő hét(!) pénteken indul. True story. Szóval emberek csodák igenis vannak...csak türelmesen kell várni és nem feladni. Mondjuk mielőtt elkezdek vakon hinni abban, hogy a szőke hercegem vadul lovagol felém a fehér lován (vagy a MIG 29-esén) először megvárom a hazaérkezés utáni beszámolót. Biztos van valami bibi a sztoriban...nagy repülő -> kis fütyi...valami ilyesmi. Ne legyen igazam, de tényleg.
3. Közeleg a december és ez csak egyet jelenthet, hogy végre én is kapok ajándékot. Télapó, névnap, szülinap, karácsony....a kánaán hónapja ez kérem. Szóval íme a kívánságlistám:

-onicsuka tájger (vagy bármilyen tornacipő v. cipő). Lábméretem 37,5. Én lennék a legboldogabb kisnyúl a világon ha kapnék egy pont ilyet:  

Gondold meg...hát nem ér meg potom 60-70 Eurót az, hogy letörölhetetlen mosolyt láss az arcomon??!!

-ipod touch v. iphone: még nem szántam rá magam, hogy vételezzek ilyet, de ha elviselhetetlen vágyat érzel arra, hogy rámköltsd a következő fizetésed (vagy titokban glédában állnak az aranyrudak a spájzodban) feltétlen gondolj rám.

Az a baj, hogy más nem jut az eszembe, de tekintve, hogy egész évben nem kapok semmit egy nyuszialakú szagosradírnak is nagyon fogok örülni.

4. Hogy ne csak off-topic legyek, íme a múltheti mérleg: 

Hétfőtől-péntek estig: 2 jóga, 2 futás, 1 hastánc

Péntek estétől vasárnapig: végtelen számú zubrowka-almalé, 1 doboz fagyi,  nonstop kanapénfetrengés és seggnövesztés

Szórakozás: 2 ebből ufótámadás: 0

Takarítás: 1

Spórolás: nem szeretnék erről részletekben értekezni

5. Végül, hogy valami jó hírrel is szolgáljak, a szerelmi életemért aggódó tömegnek  elmesélném, hogy szombaton szemeztem egy sráccal, legalább kétszer (ugyanazzal). Mondjuk hozzátartozik az igazsághoz, hogy volt olyan pontja a bulinak, hogy egy kólával a kezemben ücsörögtem egy lépcsőn 20 percig úgy, hogy hozzám se szólt senki, de úgy döntöttem, hogy fejlődésként fogom fel ezt a romantikus 2x1,5 másodpercet.

Nagyon rég nem írtam bejegyzést és ennek az az oka, hogy nem történik SEMMI. Gyakorlatilag angyalként élem az életem.... futok, jógázom, dolgozom, családot látogatok, sorozatokat nézek, mértékkel szórakozom...ennyi. Még egy rohadt ufótámadásról se tudok beszámolni és bekell, hogy valljam marha uncsi ez így.

A fogyókúra viszont egész jól halad, eltekintve pár mellékhatástól:

1. Folyamatosan éhes vagyok. Elég nehéz úgy létezni, hogy konstansan korog a gyomrom és arról fantáziálok, hogy egy mákostésztával teli kádban grillcsirkét eszem. A hűtőm preventív okokból kong az ürességtől ami tegnap ahhoz a balesethez vezetett, hogy kénytelen voltam megenni azt az utolsó 3 tojásból készült rántottát amire kb. fél zacskó pirospaprika ömlött. Finom volt. Nem.
2. A szervezetem úgy méregtelenít, hogy elképesztő ragyákat növeszt az arcomra. Utoljára áltisiben voltam ilyen pattanásos. Nagyon szexi.

3. Mivel a gyomrom folyton üres ezért már egy pohár bortól becsiccsentek, 3-4 jégertől meg csatakrészeg vagyok. Költséghatékonyság van, másnaposság nincs, cserébe elég kínos mikor 5 perc italozás után úgy vihogok, mint egy gimnazista kamasz.

4. Volt szerencsém kipróbálni Dr. Kelen nagyszerű fogyasztó zseléjét is ami állítólag „aktiválja a zsírégetést, serkenti a zsírsejtek távozását, lassítja az újabb lipidek raktározódását”. A tubuson figyelmeztetnek, hogy egy kis melegséget lehet érezni ott ahová felkenjük, ami valójában nagyjából olyan érzés, mintha lángszóróval égetnénk az említett testrészt és még viszket is. Isteni. Sajnos egyik reggel sikerült a szemembe is beletornászni egy mogyorónyit belőle, a részletekbe ne menjünk bele.

A szerelmi életem egyelő a nullával. Udvarlóim sem nagyon vannak kivéve azt a  valószínűsíthetően roma származású fiatalembert aki a Rudasban szokott leszólítani. Először azt mondta, hogy „eszem a sunádat”, most hétvégén pedig azt, hogy „jössz te még a papa házába”. Hát nem megyek, pedig annyira szexi volt mikor a száját nyaldosta kacsingatás közben. Amúgy eltudom képzelni, hogy bemutatom őt a szüleimnek: „Szia Apa és Anya! Ő a vőlegényem, Kolompár Lajos.” Nagyjából ebben a stílusban nyomul a kérőm, lehet irigykedni:

 Zárásul szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy az alábbi „jobb kedvre derítő” közhelyek használóinak, mint az  ’Akkor jön majd az igazi amikor nem várod vagy feladnád.’ és/vagy ’Sose volt mégy úgy, hogy ne lett volna sehogy.’  fosató port csempészek az italába az első adandó alkalommal.

Csók,

Nyúl

Szentté Avatási Osztály
Vatikán

Budapest, 2009. november 10.

Tisztelt Címzett,

Ezúton érdeklődnék a szentté avatás feltételeiről és szeretném megtudni, hogy az alábbiak feljogosítanak-e arra, hogy legalább egy közepesen fénylő glóriát viseljek:

-egymás után két hétvégét sporttal, fürdőzéssel és pihenéssel töltöttem

-kétszer is kihagytam az ingyenes, ingatlanos fekvehányásig ivást

-alkoholfogyasztásomat a minimálisra csökkentettem, csak a létfenntartáshoz szükséges vörösbor/jéger mennyiséget juttattam a szervezetembe

-a spórolás jegyében kétszer is metróztam taxi helyett, leértékelésen vásároltam kabátot és csak egy színben vásároltam nyúljógás atlétát

-rengeteget sportoltam, keveset ettem...egyesek szerint alakom (az 5 hónapos terhes) Gisele Bündchenénél is karcsúbb

-több hete nem paráználkodtam (de éveknek tűnik). 

Csodákról is betudok számolni:

 -nem emlékszem mikor volt ennyire kisimult az arcom;  a szemem alatti sötétlila karikák gyakorlatilag eltűntek

-esküszöm, hogy tegnap a puszta akaratommal megmozdítottam egy ceruzát az asztalomon, munkavégzés helyett.

Pozitív visszajelzésükben bízva,

Ámen,

A nyúl

Ui: Ha minden kötél szakad egy szimpla angyallá avatástól sem zárkózom el.

Bellydance is for pussies... gondolhatja a hozzánemértő kivülálló, mert csak hullámozni kell meg ráznia magát az embernek. Nos ez egy hatalmas tévedés. Az történt, hogy a tegnapi törzsi tánc óráról kiderült, hogy kezdő hastánctanfolyam és már túl késő volt elfutni...mondjuk nem bántam meg. 

Eleinte egész jól ment minden és már majdnem elhittem, hogy született hastáncos vagyok, aztán kiderült, hogy kurvára nem. Az volt a feladat, hogy a csipőt úgy kellett mozgatni, hogy fel és le, de oldalra egyáltalán nem és közben előre kellett menni és mindeközben a felsőtesttel köröket leírni balra és jobbra, de úgy, hogy a váll nem nagyon mozdul. Megvan? Hát nekem nem volt meg. Nagyjából úgy néztem ki, mint egy jégtáblán totyogó mozgássérüt pingvin. Aztán ez még koreográfiákkal bonyolódott és volt egy pont amikor mindenki ugrált körülöttem én meg csak álltam és kapkodtam a fejem. Az oktató szerint marha jó voltam és nem lehet megmondani, hogy sose tanítottak táncolni, de szerintem csak udvarias volt. Mondjuk amennyit vonglottam a chachachában csütörtökönként...simán lehet, hogy lett valami foganatja. Fogok még menni, mert marhajó kar, fenék és haserősítő, nem beszélve a mozgáskultúráról amit az élet más területén is hasznosítani lehet...if you know what I mean ;) 

Mellesleg hatalmas hero vagyok, mert ma reggel jógával kezdtem a napot. Ez egy laza hatos ébresztőt jelentett, amit nagyjából a karate táboros szamuráj támadáshoz tudnék hasonlítani. Ha valaki nem tudná, ez az amikor az edzők az éjszaka közepén kivernek az ágyból és kizavarnak az erdőbe futni és fekvőtámaszozni. Mindenki gyűlöli, mindenki retteg tőle, de ha vége van az nagyon jó. Szóval a 7órás jóga az pont ugyanez. 

A hét mérlege eddig: 2 jóga és 1 hastánc, csillagos ötös. Spórolásból sajnos viszont igazgatói intő, mert a következő elképesztően fontos dolgokat sikerült beszereznem eddig:

-lila kockás kabátka

-nyúljógás atléta és kistáska...és még csak szerda van. :-///

Ha visszatekintek a múlt hétre a végeredmény annyira nem is siralmas. 2 futás, 2 jóga  és egy bulimentes hétvége. Már csak az angyalszárnyak és a fényesen csillogó glória hiányzik a fejemről.

Kezdődött azzal, hogy szombaton egy jó közepes másnapossággal rajtolva kiganéztam a lakást. Elképzelhetetitek mi lehetett idehaza, ha még fejfájósan is nekiálltam. Maradjunk annyiban, hogy nagy szerencse, hogy a mosatlan edények alól nem mászott ki semmi puhatestű élőlény. Azt amúgy tudtátok, hogy a pormacska angolul az dust bunny? A név kötelez...

Takarítás után futottam egy jót, majd kiáztattam a nyúlsonkáim a Rudasban Parival és Zével. Vettem egy húszperces aroma masszázst is, amiről muszáj beszámolnom. A csávó azzal a fantasztikus kommenttel kísérte a krémes flakon pöffenős hangját, hogy "Höhö, csak szólok, hogy ez nem én voltam." Ettől egyből jól ellazultam nyílván. Aztán kérdezés nélkül kikapcsolta a fürdőruha felsőmet amitől nagyjából a kislábujjamba futott a vérnyomásom. Azért nem volt rossz, de ahhoz hozzá kell szokni, hogy egy vadidegen gyömöszkéli az embert (józanul ;)) Pari masszőre viszont egy akkorát mondott, hogy az beszarás: "Kedveském jól jegyezze meg, 50 kilóssal vacsorázunk, de 70 kilóst viszünk az ágyba!" Remélem tudja mit beszél...

Miután mazsolára áztak a ujjaink zabáltunk egy hatalmas nagyot a Parázs Presszóban. Ez egy thai-magyar étterem a Szobi utcában, csak ajánlani tudom mindenkinek: http://www.parazspresszo.com/. A levesük olyan, hogy összecsináltuk magunkat, ráadásul puha matracokon lehet fetrengeni. Zseniális. A pincér meg annyira készen volt, hogy csoda, hogy az asztalunktól visszatalált a pultig.

Ezután már nem sok minden történt a hétvégén. Családoztam meg növesztettem a pics.mat a kanapén. Egyébként azt a végkövetkeztetés sikerült levonnom, hogy pénteken kell bulizni és akkor a szombat/vasárnap kombó pont elég ahhoz, hogy ne rothadó hullaként menjen hétfő reggel az ember a gyárba kádat fröccsenteni.

Mellesleg utólag kiderült, hogy szombat a takarékosság világnapja volt amire csak annyit tudok mondani, hogy muhaha és mégegyszer muhaha!

Ez meg nem tudom mi, de KELL:

PS: Holnap éjjel szpesöl edisön poszt az esti törzsi tánc foglalkozásról! Stay tuned!

xxx

Innen szép nyerni, gondoltam magamban ma reggel, mikor belenéztem a tükörbe. Aztán hálát adtam a jóégnek, hogy ha már ilyen szarul nézek ki, legalább másnapos nem vagyok.

A rutin meg az évek...hah... pontban kilencre csittifittin ültem a gépem előtt. Más kérdés, hogy azóta se csináltam semmit, pedig nagyon kéne, mert budget leadás van és, ha nem készülök el időre három taliga kismajommal fognak megcsinálni az angolok.

Amúgy azt megmagyarázhatná valaki, hogy miért van az, hogy, ha 4 órát alszom az fel sem tűnik senkinek, viszont, ha 8at akkor egyből meggyanúsítanak, hogy másnapos vagyok. Nagy szemétség.

"Szuperül" halad a spórolós/fogyókúrás project is. Számokban kifejezve:

-4 nap alatt: 1 jóga, 1 futásszerű vonaglás

-alkoholfogyasztásos napok száma: 2

-ufótámadások száma: 0 (dicséretes)

-spórolásos napok száma: 0 (sajnos fizetéskor mindig süt nap, minden nagyon olcsó és minden nagyon kell)

Sebaj, hétfőtől már november van. Új hónap, új élet, újratervez.... újratervez....mint egy hibás gps, olyan vagyok.

Címzett: Postaládafeltörő Pöcsköszörű

Kedves beteg ismeretlen!

Először is szeretném megkérdezni, hogy MIÉRT???

Miért kellett letörni a zárat a postaládámról??

Miért kell azóta is lopkodni a tartalmát??

Hamár ellopod a számláimat, miért nem fizeted be őket??

Sajnálattal közlöm veled, hogy utoljára a sóstói úttörőtáborba (1987) küldtek nekem pénzt borítékban és akkor is csak egy ötvenest. Sajnos nincs gazdag amerikai nagybácsim, nyereményjátékokon sem veszek részt és a Popó magazinra sincsen előfizetésem.

Fogalmam sincs miért csinálod ezt, de ha a számláim olvasásától megoldódnak a  merevedési problémáid akkor szerintem feltétlenül keress fel egy orvost.

Végezetül szeretném neked megköszönni azt  sok-sok „vidám” percet amit az ügyfélszolgálatok hívogatásával tölhettem, mert nincs elég bajom nélküled is. Mondhatnám, hogy szarjál sünt és szopjon le a puma, de ilyeneket egy igazi hölgy nem mond (csak gondol).

A mérges nyúl

Ui: Amúgy nem akarok igazságtalan lenni, mert igazán rendes volt  tőled, hogy az utolsó áramszámlámat elolvasás után visszadobtad. Biztos nem gerjedsz a kamatértesítőkre.

Az egész úgy indult, hogy csütörtökön negyed 7kor a teljes idegösszeomlás szélén pityeregtem az asztalomnál, mikor az egyik kollega megsajnált és lerakott két üveg repipálinkát az asztalomra, majd jó hétvégét kívánt.  Rá két órára csendes nyugalomban (egyik kezemben jégerrel a másikban vörösborral) ücsörögtem  a ropogó tűz mellett és levolt szarva a szar is.

Kállón mindig jó. Először is nem kell korán kelni és sminkelni, sosem szólnak rá az emberre, ha délelőtt 11kor akar inni egy jégert és ér kitunkolni a sülhús-szaftos tepsit friss kenyérrel. Mindenkinek sáros a nadrágja, füstszagú a haja és vagy másnapos vagy még/már részeg. A levegő pedig olyan friss, hogy egyből elszédül az ember, ha egy nagyott szippant bele.

Mindezekből egyenes arányban következik, hogy az összes nemlétező fogyókúrás tervem a füstbe ment a megérkezés első másodpercében és a hosszú hétvége a teljese hedonizmus jegyében telt. Marhapörkölt, szalonnás-sajtos rántotta, jamie féle narancsos-paradicsomos pácban sült, majd grillezet csirke/oldalas, grill debreceni, ropogós virsli...szóval adtunk neki. Elfogyott még 4 üveg pálinka, másfél üveg jéger, pár üveg bor, sok sör, két tálca sütemény, sok-sok csokiskeksz és mégtöbb haribo. A házinéni kemencéjében sült túrós süteményéről meg csak annyit, hogy szerintem titokban a mennyországban készül az tutifix.

Az időjárás is kegyes volt hozzánk, tegnap rövidnadrágban szürcsölhettem a teraszon a reggeli tejeskávét, délután a napsütéses ég alatt szundikálhattam a kertben, este pedig kabát nélkül üldögélhettem a tábortűz mellett. Priceless. Tényleg az.

Kálló tökjó hely amúgy. Két kocsma van. Az egyik ahova a helyi kisebbség jár, a másikba (Fehér Klub) meg a  többiek. Nem vicc, tényleg ez a neve. Van még egy templom, meg egy közepesen érdekes kút. Ennyi. Minden idegbeteg irodistának kötelező volna itt tölteni pár napot a rekráció jegyében. Én például biztos, hogy sokkal nyugodtabban fogom elküldeni az ügyfeleket a picsába holnap reggel, mint mondjuk pénteken tettem volna.

kilátás a budiról:

cuki háziállat 1.0:

cuki háziállat 2.0 (ilyenből kettő van):

cuki háziállat 3.0:

update vacsora:

mennyei túrós:

szíverősítő, nyugtató orvosság:

csodás reggel:

minőségi építészet:

Az van, hogy direkt megvártam a hétfőt a poszttal, mert nem akartam előre elkiabálni, hogy egy földreszállt angyal (nyúl) vagyok és mennyire igazam volt. Mondjuk előre borítékolható volt a szombati mélyrepülés, hisz azért azt sejtetni lehetett, hogy Mazsa és Palika esküvőjét nem a ház limonádéjával fogom ünnepelni. Node, ne szaladjunk ennyire előre, mert voltak ennek a hétnek pozitívumai is:

1. 4x voltam jógázni (7/4 azért az nem rossz)

2. csütörtökön nem mentem a céges 'igyunk hányásig' buliba (saját döntés)

3. kaja szempontjából pedig, egész héten tartottam magamat a napközben keveset, este pedig még kevesebbet elvhez

Eddig egy erős négyes fölé, de eljöve a 7vége mikoris:

1. a szombat reggeli jógán kívül az egyetlen komolyabb mozgás amit elkövettem az a lagzin való eszement ugrálás volt, nameg a vasárnapi poszt-alkoholos remegés a nagyszoba elsötétített sarkában

2. hányásig ivás nem volt, de a bor-jéger kombó csak ritka esetekben vezet megvilágosodáshoz (amúgy tökre a pékovácsanikó a hibás)

3. végül nem maradhatott ki a masszív szeszesitalfogyasztás előtti és utáni szénhidrát túladagolás sem.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a sztori ott folytatódott, hogy... és akkor az egészet lemozogtam hétfő este jógán, mert igaziból úgy, hogy elfogyasztottam 5 szelet home-made pizzát, amit 1-1 pohár borral öblítettem le.

Egyes. Leülhet a nyúl.

A földreszállás megvolt, de aztán az szétnyílt alattam és valahogy megint a pokol tüzén pörkölödőve kötöttem ki. Lesz ez még jobb is, mondhatnám ha nem tudnám, hogy a hosszúhétvégét Kállón fogom tölteni töménytelen mennyiségű bor, jéger, bográcsos marhapörkölt és grillhús társaságában. Próbálok terveket kidolgozni a teljes összeomlás elkerülésére, de eddig még semmi okos nem jutott az eszembe... majd beszámolok persze.

Vajon milyen lehetett az a nap melynek a végén a nyúl az utolsó ezreseiből nem kenyeret, vajat és tojást vesz, hanem jó bort és szőlőt? Pont olyan...

Az egész ott kezdődőtt, hogy tegnap este végre erőt vettem magamon és lementem bikram jógázni (április óta először). Ha valaki nem tudná, ez egy olyan ága a jógának, amit 38fokra felfűtött teremben végeznek és annak ellenére, hogy erősít, méregtelenít, ellazít és szupernagy királyság fizikálisan több, mint megerőltető (bikram.hu). Tavasszal már egész patent voltam benne, részegen is prímán ment: 

Nos a közel 5 hónapos kihagyás azt eredményezte, hogy kb. a harmadik gyakorlatnál már csak a seggemen vettem a levegőt, a lábam szétakart szakadni és arról a szánalmaskodásról amit jóga címén végeztem jobb nem is beszélni. Négykézláb, megszégyenülve másztam haza és szabadkoztam hogy soha, de soha nem hagyok ki ennyit (tudjátok, ez olyan, mint mikor megfogadjátok, hogy sosem isztok többé egy este 6 féle alkoholt). Gondoltam reggel lesz egy kis izomlázam és ennyi... nos ehhez képest olyan napom volt, hogy a Pszichó ahhoz képest Kukori és Kotkoda... 

Reggel arra ébredtem, hogy nem bírom mozgatni a bal vállam, valószínüleg az egyik aszanában való szerencsétlenkedés közben jól meghúztam. Sajnos nem ez volt legrosszabb, mert apró jégcsákánnyal kellett kivágni magam a takaróból és öngyűjtóval felolvasztani a kis mancsomat ugyanis fűtés, na az nem volt éjjel. A fájdalmas nyilalásokkal övezett készülődés miatt kurvanagy késésben is voltam így a 9 órás konferencia beszélgetésre Carl Lewis-szerű sprinttel érkeztem az irodába, melyet annak rendje és mondja szerint  1re halasztottak titokban. Még 10óra sem volt, mikor a kolleganőm csendben a tudtomra adta, hogy vérzik az orrom...szerintem simán szétrobbant az agyam. És nem volt vége...

Ebéd helyett egy bérlői bejárásra mentem, perszehogy 100 km/órás szélben és 5fokban.  Isteni volt, de nem annyira, mint belelépni a szememfénye szpesöledisön adidas torsionommal egy akkora kutyaszarba, amekkora nincs is (a gatyám szárára is felkenődött). Gondoltam, na ez majd meghozza a szerencsémet...nagyobbat nem is tévedhettem volna. Két percre rá hívott a főnököm, hogy az egyik raktárban leszakadt a plafonról egy betontömb és kishíjján agyonütött valakit, AZONNAL húzás Székesfehérvárra. Na ez már több volt a soknál... még jó, hogy az egyik kollegám kimentett így részt vehettem az elhalasztott confcall-ban aminek én voltam az egyetlen szereplője, mert csak engem felejtettek el értesíteni, hogy egyáltalán nem is lesz.A többi apró gyönyörét nem részletezném napnak, ezek csak a highlightok voltak. 
 

Azt szokták mondani, hogy az ember azt kapja az élettől amit bevonz, de most komolyan ekkora bűnöket azért nem követtem el...jó-jó lusta voltam és nem jártam jógázni nameg nálam hedonistább nyara nem sok mindenkinek volt, nade azért ez túlzás... vagy mégicsak oda kellett volna figyelnem mikor a paráználkodásról prédikáltak vasárnap a templomban???
 

Maradjunk annyiban, hogy megérdemlem ezt a pár pohár bort és kész... 

Kezdetnek szeretném hangsúlyozni, hogy a szuicid időjárás nincsen semmilyen összefüggésben azzal, hogy ma reggel levágtam a fufrumat saját magamnak. Nem depressziós öncsonkításnak szántam pusztán csak elborult az agyam, mert nem láttam ki mögüle és sehogyse állt. Mondjuk most se, de legalább nem lóg a szemembe.

Beköszöntött az ősz, amire onnan jöttem rá, hogy reggel láttam a lehelletemet az ágyban. Nem örültem neki, mert ez egyben azt is jelentette, hogy a termosztát, ami még nyáron esett ki a falból valóban nem működik. Erről jut eszembe, hogy elkéne már egy férfi a lakásban, mert az összes lefolyóm elvan dugulva és kikéne cserélni a villanykörtét a hálóban. Lehet feladok egy hirdetést az Expresszben, hogy hosszútávú kapcsolatot és karbantartót keresek.

Az október, mint hónapot amúgy is gyűlölöm, hiszen a negyedéves riportokon kívül az éves budgetek leadási határideje erre az időszakra esik, amitől már előre is felfordul a gyomrom. Nincs is jobb, mint csontigfagyott ujjakkal bogarászni a 2500soros excelekben miközben kint vízszintesen esik az eső és már 6kor picsasötét van. Blőőő.

Ha a múlt hetet számokban szeretném kifejezni akkor az valahogy így néz ki:

-elfogyasztott kalóriák száma: sokkal kevesebb, mint előző héten, de sokkal több, mint kellene

-futások száma: 3

-biciklizések száma: 4

-alkoholfogyasztásos napok száma: 2

-elfogyasztott alkohol mennyisége: sok és a végtelen között félúton

-ufótámadások száma: 2 (ez mondjuk az előzőből egyenesarányban következik)

Az e heti missziót veszélyeztető tényezők:

-tragikus időjárásból adódó öngyilkos hangulat és magatehetetlen punnyadás

-Palika és Mazsa esküvője (előreláthatólag format C:)

-ingatlanos italozás, ugynevezett Drink before home (Rúgjunk be nagyon a konkurencia pénzéből)

A terv az, hogy az utóbbit kihagyom és jógával helyettesítem, de ahogy én a terveimet teljesítem....jobb, ha kussolok. Jógázni se voltam még, pedig minden egyes posztomban leírom, hogy aznap megyek. Pff. Egyébként ma megyek. Pff.

Mostantól minden bejegyzésemet egy képpel fogom illusztrálni, úgyhogy:

ezt neked október:

Mondanom sem kell, hogy jógázni még mindig nem voltam és futni se hétfő óta. Pfff és mégegyszer pfff. Már majdnem azt írtam, hogy legalább a fogyókúrás alapelvekhez tartom magam, de ez is egy masszív hazugság lenne, mert tegnap este azért lecsúszott egy jó gesztenyepüré és loptam egy kevés mákosgubát is. Nem beszélve az elfogyasztott alkoholegységeket amiről inkább jobb kussolni.

Na mindegy, elhatározásom töretlen. Ma csakazértis elmegyek futni ami tekintettel az állapotomra (nyilván dögmásnapos vagyok) egy hatalmas büntetés lesz.

Azt azért megemlíteném, hogy reggel biciklivel jöttem munkába és a futás után is azzal megyek majd haza. Ezért aztán  nem mondanám, hogy 100% tragédia amit a héten művelek, de alsóhangon is 50.

Magánéleti téren dübörög a business. A héten már 3 építőmunkás, egy kertész és egy buszvezető is utánamfordult, sőt az egyik szerint gyönyörű vagyok, szóval eddig igazi sikersztori ez a négy nap (megint).

Ha most Bridget Jones lennék, akkor úgy kezdeném, hogy az elfogyasztott kalóriák száma: csilliárd, elfogyasztott alkoholegységek száma: csilliárdszor kettő, elköltött forintok száma: százcsilliárd. Még jó, hogy nem dohányzom, már csak az kéne.

A múlt heti terv, miszerint keveset költök, sokat mozgom, egészségesen élek gyakorlatilag már szerdán csődöt mondott mikor a Kiadóba tartva betoltam egy jó zsíros whoppert, hogy megágyazzak a végtelenszámú almavodkának. Csütörtökön Parov Stelar-on irgalmatlankodtam pénteken pedig Soerii és Poolek-en. Szombaton kis híjja volt, hogy ne álljon le a májam, komolyan mondom. Vasárnap aztán tettem egy halovány kísérletet a bűneim helyrehozására, de csak egy túróstáska+forrócsoki kombóra futotta.

Ma újrakezdtem az újnyúl programot, de úgy istenigazából, mert lassan nem férek bele a farmerjaimba, ami tragikomikus.

Először is átgondoltam a hétközbeni étkezést. A kajarendelős project teljes csődött mondott. Egyrészt az étel gyomorforgató minősége miatt, másrészt tényleg! ki kell mennem legalább egyszer az irodából, hogy ne váljon belőlem baltásgyilkos. Ma a Kisharang kifőzdében toltam húslevest+borsófőzit. Esküszöm finom volt. Már oviban megmondták, hogy főzeléket enni egészséges, úgyhogy asszem törzsvendég leszek. Nem mellesleg 710 forintból kiadós ebédet abszolváltam , ami a spórlás szempontjából sem mellékes.

Voltam futni is. Egész jó kis tempóban nyargaltam körbe a szigetet (mondjuk nem mértem, így az is lehet, hogy csigalassan, de mindegy is, elfáradtam a végére). Elhatároztam, hogy addig futok amígy jóidő van, viszont szerda reggel tényleg elmegyek jógázni.

Hazafelé beugrottam a Tescoba. A lélektani 5ezer forint alatt vásároltam, úgy, hogy volt benne egy kétrongyos mosópor. Még Norbi is engedélyezné a bevásárlólistám: karalábé, alma, szőlő, kukorica, semmi szénhidrát.

Begurultam magamra a múlt heti szánalmas teljesítményért, mert ennél százszor többre vagyok képes, ha igazán akarom. Csak elkezdeni nehéz. Mondjuk azt kurvára.

Mellesleg olyan éhes vagyok, hogy mindjárt megőrülök, úgyhogy "főzök" is magamnak egy porlevest. Yammm.

Végezetül hadd ossszam meg veletek birka barátom inspiráló megjegyzését miszerint: "...most biztos a bálnákat akarja megmenteni, ami rád nézve tulajdonképpen nem is rossz hír". Ámen.
 

i can't get no sleep - mondhatnám, de ez nem teljesen igaz, mivel szimplán sikerült a saját kardomba dőlni. Elhatároztam, hogy reggel futok ezért jól be is állítottam az ébresztőt 6:40re, de futni nem volt erőm visszaaludni pedig nem tudtam. Epic fail...csakúgy, mint a tegnapi nap, mármint spórolás és sport szempontjából:

- egyáltalán nem jógáztam és futottam (hacsak nem számoljuk a sétát a parkban Parival és Püpszivel)

-néccáötten forintért müzli a földszinti rablóbüfében (szégyengyalázat)

-sóska átruházása kolleganőre, helyette méregdrága saláta a fruccolában és kávé a szabadság tér közepén (jójó, de meg kellett hallgatni dr. lászló beszámolóját a grúz/örmény utazásról)

-testápoló vásárlás a lushban (ez be volt tervezve mondjuk, ami kell az a kell)

-odeon tagsági hosszabbítás, hazafelé krikikroki és bor vásárlása (teljesen felesleges költés)

-parkolási büntetés befizetése.... (plusz két mikuláscsomag reklamáció megírása, ííííííí)

Egyébként mindig mindent meg tudok magyarázni...erre jöttem rá... futni pl. azért nem mentem, mert 18:30ig voltam bent aztán meg rájöttem, hogy nem vittem futócipőt. A jógás időpont/tanár témakörbe meg úgy belehergeltem magam, hogy most már még nehezebb lesz elkezdeni. Pffff...

Amúgy arra gondoltam, hogy írok egy levelet a "kedvenc" ügyfelemnek, hogy lehetőleg minden confcall a munkaidőm lejárta után vagy előtt legyen. Esetleg hétvégén.

Sajnos tegnap semmi erotikus nem történt. Több perce gondolkodom, de még mindig semmi szexis nem jut eszembe. Illetve ez nem igaz... ;)

Reggel még nem gondoltam volna, hogy ezt fogom írni, de összességében nem is volt ez egy rossz nap. Mire elértük az ebédidőt kiderült, hogy nálam mindenki sokkal rosszabb idegállapotban van, gyakorlatilag számtalan kis Hannibállal ültem egy légtérben, meg a főnökömmel aki viszont pont úgy nézett ki, mint egy zombi. Szóval vidáman telt a délelőtt...innen üzenném a pénzügyesünknek, hogy ne lepődjön meg, ha púzóport ízlel a kávéjában holnap reggel.

Nagy várakozással futottam neki az ebédnek, de hamar rájöttem, hogy a teletál.hu oldalon az összes étel neve kódolva van, a mai menü emígyen:

tavaszi zöldségleves: vegetás csapvíz

csőben sült sonkás karfiol: ízesített tapétaragasztó.

Előre rettegek, hogy a holnapi sóskát is a csiriz kategóriából rendeltem (gondolom a főtt krumplit és tojást nem lehetett elrontani)

Munka után a sportot is letudtam. 3 körön keresztül (6km) vonszoltam magam a ligetben. Sz.á.n.a.l.m.a.s, de valahogy el kell kezdeni. Holnap jóga...félek hasonló szégyenletes teljesítménnyel.

Spórolásból kitünőre vizsgáztam, hacsak nem számítom azt a két és fél csilliárd forintot amit hitelekre és illetékre utaltam át a gonosz oldalnak.

Jóakaróim szerint uncsi a blog szex és erotika nélkül, szóval igyexem majd a bejegyzéseket ilyenekkel is fűszerezni. Ma példálul az forrósította a levegőt, hogy nyílt színen falt fel a szemével az egyik nyugdíjas ügyfelünk. Szerinte formás és arányos vagyok, úgyhogy nyugodtan hajtom a fejemet a párnára, ha minden kötél szakad megvan a száma.

Hát nem sikerült...mármint frissen és üdén ébredni. Inkább olyan sorozatgyilkosos hangulatban vagyok. Persze ezt a kollegák nem tudják...jobb így... lehet megijednének, mondjuk egy-kettőnek van is miért.

Első lépésként a benzinkútnál sikerült megállnom, hogy redbullt vegyek pedig nincs is annál jobb, mint úgy kezdeni a hetet, hogy lyukat maratok a gyomromba. Cserébe barnacukorral iszom a kávémat ami pont a második lépés az egészségesebb lét felé ma reggel.

De vajon mit rendeltem ebédre? És miért gondolok már negyed 11kor az evésre mikor tegnap féldisznónyi kalóriát fogyasztottam? Tavaszi zöldségleves és sonkás, csőben sült karfiol. Délben ebéd. Pontban.

Fokozza a jókedvemet, hogy a jógaórarendet olyan esztelenül változtatták, hogy konstansan 17:30kor és 19:30kor vannak az órák. A félhatos korai a félnyolcas meg késő. Ráadásul László is tart órákat, akiről mindent elárul, hogy pamutfecskében jógázik és testét pihepuha szőrtakaró borítja. Panni szerint megaidegesítő. Még a végén átpártolok a Rózsakertbe.

Na megyek dolgozni...vagy legalábbis úgy teszek...

Már pénteken tudtam, hogy mi vár rám hétfőn ezért nagyon okosan megrendeltem az ebédet egész hétre. Utoljára ilyet általános iskolában tettem (illetve Anyukám), ha jól emlékszem nem sok sikerrel.  Kolleganőim, akik hatalmas spílerek ebben a teletal.hu-t ajánlották, úgyhogy neki is estem. Egy perc után kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat, sőt gyakorlatilag nyúlontúli. Egyrészt honnan a francból tudjam pénteken, hogy szerdán mit fogok kívánni, másrészt honnan tudjam, hogy Laci bácsi pont úgy készíti-e a sóskát, ahogyan én azt szeretem. Nehézséget jelent még a fogyókúrás ételek kiválasztása, hiszen egy jó sajtos-tejfölös tészta pörcögővel mennyivel jobban hangzik már egy grillezett csirkemellnél. Szenvedés volt az egész, ráadásul a végére úgy megéheztem, hogy a bokámon csurgott le a nyálam.

Nálam az úgy van, hogy, ha kaja van a hűtőben akkor azt megeszem, ezért sosincs nálam semmi ehető vagy csak minimális. Óvintézkedésként tehát mindent megettem/megittam ami potenciális veszélyt jelenthet a fogyókúra tökéletes elkezdésében. Arra hivatkozva, hogy 'hétfőtől majd úgysem lehet' folyamatosan zabáltam, ebből adódóan most csak féloldalasan tudok ülni, mert annyira tele van a hasam. Picit rosszul is vagyok.

Héftőn megveszem a jógabérletem és be is állok. Kedden elmegyek futni. Szerdán reggel jógával kezdem a napot. Majd jól beszámolok, hogy ezekből mit sikerült összehozni. We'll see.

Na jó...most lefexem, hogy szép és üde legyek az első napon. pfff....

Here we go...egy sztori kiskoromból...Békásmegyeren laktunk. Anyu leküldött vásárolni én meg a hazafelé úton (durván 500 méter) elköltöttem az összes visszajárót. Maoamra és Balistora, mert akkor még lehetett kapni. Azóta nem sok minden változott. Bemegyek a Tescoba, Arénába (vagy bárhova) és minden hülyeséget megveszek. Mojito és egyéb más ízesítésű méregdrága ásványvíz, ugyanaz a póló 3! különböző színben, 4et fizet 5öt kap bármi...és még meg sem említettem a tornacipőkhöz való beteges vonzalmamat. A mai napig emlékszem az első sírva kikönyörgött kék-pink nike csodára...valami ott törhetett el nálam.

Szóval ez így nem mehet tovább. Egyrészt válság van, másrészt ha így haladok nemhogy Thaiföldre nem utazom el decemberben, de még Leányfalura se nagyon. Szóval változtatni kell az életmódomon, mert maradjunk annyiban, hogy anyagilag és fizikálisan is megterhelő nyaram volt, pont rámfér, hogy visszafogjam magam.

Tervkészítésben mindig is jó voltam, végrehajtásban már kevésbé, ezért találtam ki, hogy blogot írok. Talán a nyilvánosság elég kényszerítő erő lesz ahhoz, hogy tartsam magam ahhoz amit kitaláltam. Nade mit is találtam ki...nos...nem sokat, inkább csak a keretet:

-kevesebbet/okosabban költöm a pénzem

-sokat sportolok/egészségessebben élek

-összeszedem magam és újra boldog nyúl leszek.

Easy-peasy, nem?

Szóval, szurkoljatok nekem is kis barátaim és nevessetek velem a nyomoromon még akkor is, ha én nem nevetek!

Lehet, hogy egyszerűen kihagyom és egyből a második bejegyzéssel kezdem annyira nehéz ez.