Vajon milyen lehetett az a nap melynek a végén a nyúl az utolsó ezreseiből nem kenyeret, vajat és tojást vesz, hanem jó bort és szőlőt? Pont olyan...
Az egész ott kezdődőtt, hogy tegnap este végre erőt vettem magamon és lementem bikram jógázni (április óta először). Ha valaki nem tudná, ez egy olyan ága a jógának, amit 38fokra felfűtött teremben végeznek és annak ellenére, hogy erősít, méregtelenít, ellazít és szupernagy királyság fizikálisan több, mint megerőltető (bikram.hu). Tavasszal már egész patent voltam benne, részegen is prímán ment:
Nos a közel 5 hónapos kihagyás azt eredményezte, hogy kb. a harmadik gyakorlatnál már csak a seggemen vettem a levegőt, a lábam szétakart szakadni és arról a szánalmaskodásról amit jóga címén végeztem jobb nem is beszélni. Négykézláb, megszégyenülve másztam haza és szabadkoztam hogy soha, de soha nem hagyok ki ennyit (tudjátok, ez olyan, mint mikor megfogadjátok, hogy sosem isztok többé egy este 6 féle alkoholt). Gondoltam reggel lesz egy kis izomlázam és ennyi... nos ehhez képest olyan napom volt, hogy a Pszichó ahhoz képest Kukori és Kotkoda...
Reggel arra ébredtem, hogy nem bírom mozgatni a bal vállam, valószínüleg az egyik aszanában való szerencsétlenkedés közben jól meghúztam. Sajnos nem ez volt legrosszabb, mert apró jégcsákánnyal kellett kivágni magam a takaróból és öngyűjtóval felolvasztani a kis mancsomat ugyanis fűtés, na az nem volt éjjel. A fájdalmas nyilalásokkal övezett készülődés miatt kurvanagy késésben is voltam így a 9 órás konferencia beszélgetésre Carl Lewis-szerű sprinttel érkeztem az irodába, melyet annak rendje és mondja szerint 1re halasztottak titokban. Még 10óra sem volt, mikor a kolleganőm csendben a tudtomra adta, hogy vérzik az orrom...szerintem simán szétrobbant az agyam. És nem volt vége...
Ebéd helyett egy bérlői bejárásra mentem, perszehogy 100 km/órás szélben és 5fokban. Isteni volt, de nem annyira, mint belelépni a szememfénye szpesöledisön adidas torsionommal egy akkora kutyaszarba, amekkora nincs is (a gatyám szárára is felkenődött). Gondoltam, na ez majd meghozza a szerencsémet...nagyobbat nem is tévedhettem volna. Két percre rá hívott a főnököm, hogy az egyik raktárban leszakadt a plafonról egy betontömb és kishíjján agyonütött valakit, AZONNAL húzás Székesfehérvárra. Na ez már több volt a soknál... még jó, hogy az egyik kollegám kimentett így részt vehettem az elhalasztott confcall-ban aminek én voltam az egyetlen szereplője, mert csak engem felejtettek el értesíteni, hogy egyáltalán nem is lesz.A többi apró gyönyörét nem részletezném napnak, ezek csak a highlightok voltak.
Azt szokták mondani, hogy az ember azt kapja az élettől amit bevonz, de most komolyan ekkora bűnöket azért nem követtem el...jó-jó lusta voltam és nem jártam jógázni nameg nálam hedonistább nyara nem sok mindenkinek volt, nade azért ez túlzás... vagy mégicsak oda kellett volna figyelnem mikor a paráználkodásról prédikáltak vasárnap a templomban???
Maradjunk annyiban, hogy megérdemlem ezt a pár pohár bort és kész...
